"– Mi a neved? – kérdezi a főnök. (…)
– A barátaim csak Haragnak hívnak – Mondja Rafi. – Az ellenségeim azt szokták mondani, hogy Kérlek Könyörülj Rajtam."
"– Jól vagy? – Hülye kérdés, mert nem sok mindent tudnék tenni érte, ha nem lenne jól, de mégis kibukik belőlem.
Felhorkan.
– Attól eltekintve, hogy valaki egy sziklát vágott hozzám, igen, életben maradok.
– Sajnálom. – Tényleg borzasztóan érzem magam miatta, de mit kell ezen ennyit vergődni.
– Legközelebb, ha valami bajod van velem, nagyra értékelném, ha előbb megpróbálnád szóban elrendezni, és nem rögtön kövekkel kezdenél hajigálni."
"Az ösztöneim pedig azt súgják, hogy Rafi az enyém."
"Eddig sosem gondoltam így rá, de büszke vagyok, hogy embernek születtem. Tökéletlenek vagyunk. Gyarlók, tudatlanok, erőszakosak, rengeteg problámával küszködünk. De ezzel együtt is büszke vagyok rá, hogy az vagyok, ami, az ember lánya."
"Ha akkora vagy, hogy körülötted mindenkire felfelé kell nézned, akkor nincs olyan, hogy tisztességtelen küzdelem. Ez lesz az új jelmondatom. És ezentúl ehhez fogom tartani magam."
"– Amíg nem tűnnek fel rajtad a szárnycsonkok vérfoltjai, elmész embernek. Ja, és ne hagyd senkinek, hogy felemeljen. Azonnal rájönnének, hogy nem vagy valódi, amint megérzik, hogy milyen könnyű vagy.
– Egész biztosan nem engedem senki másnak, rajtad kívül, hogy a karjába vegyen. – Megfordul és kimegy a konyhából, mielőtt kitalálhatnám, hogy mit is válaszoljak a megjegyzésére. A humorérzék is olyasmi, ami szerintem nem normális egy angyalnál. Ráadásul meglehetősen közönségesek és elcsépeltek a viccei."
"– Eredj vissza mosni, asszony!
– Viccelsz velem? Melyik században élsz te?"
"Csodás! Itt a világvége, az anyám odakint kóborol az utcai bandák közt, és őrültebb, mint valaha, a húgomat bosszúálló angyalok rabolták el, én pedig azon aggódom, hogy zsíros a hajam, és kellemetlen a leheletem."
"Az élet manapság az egyik legolcsóbb árucikk."
" Felém hajol, mint aki valami titkot készül rám bízni. – Elárulom neked, én ilyen tökéletes vagyok már az idők kezdete óta. – (…)
– Ó, kérlek! Akkora az arcod, hogy alig férsz el az erdőben. Mindjárt beszorul a fejed két fa közé, és nekem kell majd megmentenem téged. – Lemondó pillantást vetek rá. – Ismét."
"– Sss. – Halk, csitító hang susog a fülembe.
Érzem, ahogy a dívány párnáját kihúzzák a hátam mögül, aztán körbeburkol a meleg. A párna helyett kemény izmok nyúlnak felém, hogy átöleljenek. Félálomban érzékelem, ahogy egy férfi karjai fonódnak körém, a bőre puha, mint a tollpihe, az izmai akár a bársonnyal bevont acél. Az ereimben olvadásnak indul a jég, tovatűnik a rémálom.
– Sss. – Egy érdes hang susog a fülembe.
Beleolvadok a meleg ölelésbe, és hagyom, hogy a tetőn kopogó eső hangja újra álomba ringasson."
"– Ne nagyon mozgasd, akkor nem fog vérezni. A kötés nem túl vastag, hamar átázik a vértől.
– Nem probléma – mondja. – Másra se nagyon szokott figyelni az ember, ha éppen az életéért fut."
"Ha már egy lilába és rikító rózsaszínbe öltözött pasi is megbámul, akkor tudhatod, hogy ideje kezdened valamit a külsőddel."
"– Megmentettem az életedet. Kétszer is. Tartozol nekem. Bizonyos kultúrákban a rabszolgám lennél életed végéig."
"– Várj, mindjárt megmutatom, hogy kell használni. Add a lábad!
– Az angyalok világában ez meglehetősen bizalmas, intim kérésnek számít. Általában túl vagyunk egy vacsorán, némi borozgatáson és kellemes csevegésen, mire hajlandó vagyok odanyújtani a lábamat.
Ez igazán megérdemelne egy szellemes visszavágást.
– Ahogy gondolod – mondom.
Oké, idén nem én kapom az év legszellemesebb asszonya címet."
"– Azok nem ’’srácok”. Egyik sem az. Az ilyen a legtávolabbról sem ember. Csupán egy rakás mutáns féreg, akárcsak te.
Ami a kinézetüket illeti, ő is meg a többi angyal is, akiket láttam, inkább tűntek a megtestesült Adonisznak, isteni tökéletességű arcukkal és testalkatukkal. De belül férgek, az egész biztos."
"– A halál és a pusztítás olyan uncsi.
– Ja, olyan elcséplet.
– Annyira benne van a köztudatban."
"– Tény, a tűz néha nagyon csábító."
"– Tényleg arkangyal vagy? – kérdem suttogva.
Öntelten elvigyorodik.
– Le vagy nyűgözve?
– Nem – hazudom. – Csak panaszt szeretnék benyújtani a beosztottaid ellen.
– Fordulj az ügyfélszolgálathoz!"
"– Mi van, ha nem engednek be minket? – kérdem, próbálva nem mozgatni a számat.
– Be fognak engedni – feleli a hátsó ülés előtti sötét mélyedésből.
– Honnan tudod?
– Mert pontosan olyan vagy, mint amilyeneket keresnek.
– És az milyen?
– Nagyon szép."
"-Mit csinálsz?
-Megoldom, hogy…..-Felpillant és meglát.
Nem tudom, észrevette-e, amikor kibújtam a pulcsiból, de valószínűleg el volt foglalva, mert
most nagyon meglepődik. A pupillája kitágul, ahogy meglát. A szája tátva marad, egy kis időre elfelejti fegyelmezni az arcát, és megesküdnék rá, hogy pár másodpercig nem vesz levegőt."
Karakterek:
Rafi: Az elején nagyon szájba akartam rúgni, mert folyton szórakozott Penyrnen, meg semmibe vette, jóformán kigúnyolta. Mégis aztán valahogy azt vettem észre, hogy megkedveltem. Sőt az Obis jelentenél már azért szurkoltam, hogy ne legyen baja. Azt azzal a bizonyos két mondattal a vége felé megint kiakasztott, viszont a legvégén megint kijavított mindent. Szóval a végére, igencsak megszerettem, sőt. Azt hiszem, egy újabb háremtagot tisztelhetünk személyében, csak mert... ahhhw. Nekem kell egy angyal! Most! Hol lehet vajon angyalt szerezni? Imádtam, hogy többször is megvédte Penrynt, mindig felkínálta neki a futás lehetőségét, amit a lány hol elfogadott, hol nem. Mindenesetre aranyos volt, amikor úgy-ahogy feloldódott, nem szerepet játszott. Mert ez az érzelemmentesség, nekem csak egy színjátéknak tűnt... Egy mesteri színjátéknak. A magabiztossága, néha felhúzott, néha viszont kedveltem ezt. Erős, és határozott,
Penryn: Fel vagytok készülve, a dicséret hurrikánra? szerintem nem, de sebaj, én így is, úgy is elkezdem. Szóval imádtam, hogy Penryn tajtékzott, mint egy igazi ember, csinált is valamit, és nem egy hülye, gyenge nebántsvirág volt. Igazán badass volt. Imádtam a harci jeleneteit, a verekedéseket, az erőt benne. A határozottsága is elvarázsolt, elszánta magát és kész, nem tágított. Bármennyire is fura, szerettem a makacsságát, az önfejűsége, és a hűsége, csodás. Annyira belevaló, nem rinyált, nem sajnáltatta magát, amitől egy mérföldnyit nőtt a szememben. Nem csak fizikailag, de lélekben is rohadt erős volt, olyan, amiről igazán példát lehet venni. Árkon-bokron, jón és gonoszon, angyalon és mentálisan sérültön (kattanton), halotton és élőn át vágott át, a húgáért. Mindent megtett volna a húgáért, sőt még az anyáért is, pedig az a nő maximum egy lenyakazást érdemelt volna meg. (Nem, nem érdekel, hogy az az asszony mentálisan sérült, akkor is egy szörny. Egy szörny, aki tönkre tesz mindet maga körül. Igen, még a tulajdon gyerekeit is.) Olyan főhősnő volt, akivel már nagyon rég nem találkoztam, az új és nagy kedvencem.
Mrs. Young: Mint mondtam, az a nő egy elmebeteg, de nyilván többet, és jobban tud, mint amit Penryn tud. Ijesztő, rám folyton a frászt hozta. Egyébként legszívesebben a beleit cincáltam volna, amilyen önző, lelketlen szörnyeteg volt. Komolyan bár csak elkapta volna A Dolog, Ami Őt Üldözi, és felfalta, megölte, tönkre tette volna, vagy nem is tudom.
Paige... Majd a következő részben meglátjuk...
Az utolsó pár fejezet, fantasztikus volt, kegyetlen, intenzív, szíven ütő, és hihetetlen, váratlan, elképzelhetetlen, és körömrágós, hogy azt el se hiszem. Nem tudtam elképzelni, hogy a végét, hogy lehetne olyan izgalmassá tenni, de őszintén ennyi izgalmat nem vártam a pofámba. Komolyan, még gondolni se tudtam semmi ilyesmire. Ez a befejezés minden elképzelésemet, és elvárásomat túlszárnyalta. Komolyan, Susan, ez mégis hogy lehet ilyen briliáns? Nem tudom leírni, ezt el kell olvasni, aztán meghökkenni, és pont úgy várni az érzést, hogy végre kezemben tarthatom a második részt. Egyenlőre ez még nincs így, de már tűkön ülök.
Borító: Mese szép, nekem legalábbis nagyon tetszik, így örülök, hogy megkaptuk az eredeti borítót.
Kedvenc karakter: Penryn, Rafi (, szerintem Du-Dam is cukik voltak)
Legutáltabb karakter: Penryn anyja, angyalok, Laylah
Kedvenc rész(ek): Csók, amikor Rafi kedves volt, és a fantasztikus beszólások/párbeszédek. Imádom őket!
Utált rész: Pusztítás, dögök, a vég bizonyos részei...
Figyelmeztetés: Ha ijedős vagy, vagy gyengébb a gyomrod, akkor csak vigyáz, mert a történet néha elég hátborzongató, és/vagy gyomorforgató tud lenni.
Összességében, természetesen 5/5*, a történet elképesztő, izgalmas, fordulatos, a karakterek iszonyat állati szuperek, a befejezés leírhatatlan. Komolyan mi kell más? Semmi. Minden úgy fantasztikus, ahogy van, nagyon örülök, hogy elolvastam. Egy új kedvenc. (Igen, már megint.)
Jó olvasást!
Molyka
Ma egy TAG-gel jövök nektek, először a blog életében. Nem is értem miért, hiszen imádom a TAG-eket, szóval gondoltam ideje egyet megcsinálnom. :) A TAG-et itt találtam: Vanilia nonstop könyves blogja
Fantasy-Urban fantasy, romantikus, disztópia, YA (Young Adult)
